Természet

A jelenben zajló természetromboló folyamatok pozitív irányú megváltoztatását csakis egy mélyreható szemléletváltástól várhatjuk, mely belülről,lelki átalakulásból fakad.Igazi áttörést csakis a természet felé forduló,annak értékeit elismerő,törvényeinek magát alávető,új szemléletben felnövekvő generációtól várhatunk,mely túllép az anyagias szemléleten és gondol saját gyermekeinek jövőjére,s már itt és most aggódik,félt és véd.Tudja,ha:

"Az a kegyetlen téli fejsze ölt:Egy aranyfolttal szegényebb a Föld."

Rá kell ébresztenünk gyermekeinket a természet szépségére és segíteni őket abban,hogy felfedezzék az emberi létezés mitikus és alkotó oldalát.Az ilyen nevelés eredménye az anyagi gyarapodás és az egzakt tudásra való törekvés mellett mély,szeretetteljes érzés is.Legyen cél az is,hogy a gyermekek,amikor átélik a felfedezés örömét,izgalmát,amikor új,ismeretlen dolgokkal találkoznak,felfigyeljenek a természet szépségére is és kialakuljon bennük az együttérzés,a sajnálat,a csodálat és a szeretet érzése.Akkor majd szeretettel adják ŐK is tovább a belső tudást,mely azt mondja:

".......gyermek minden ágacskája,Szeretettel tekints föl rája-Szeresd a fát!"

 

 

Benedek Elek:Szeresd a fát

 

Szeresd a fát,hisz ő is érez,

Szép gyöngén nyúlj a leveléhez,

Ágát ne törd,lombját ne tépjed,

Hagyd annak,a mi:épnek,szépnek-

Ne bántsd a fát!

 

Ő is anya,minden levele

Egy-egy gyermek,gonddal nevelve;

És gyermek minden ágacskája,

Szeretettel tekints föl rája-

Szeresd a fát!

 

Édes gyümölcsét várva várod,

S mégis letépnéd a virágot?

Szegény virág gyorsan elszárad,

S te bánkódol majd-késő bánat!-

Ne bántsd a fát!

 

Megtépett fának nincs virága,

Mint a vak,úgy néz a viágba.

Oly bús a fa,a tördelt,tépett,

Mint anyád,ha elvesztene téged-

Szeresd a fát!

 

Falombok közt,viharba,vészbe,

Lám,meg se ring madárka fészke;

Fáradt ha vagy,leülsz alája

S elszenderít  madár danája-

Szeresd a fát!

 

Mind,akik fákat ültetnének,

Sírjukra szálljon hálaének:

Ásóval is költők valának,

Szép,lombos fárol álmodának-

Szeresd a fát!

 

 

 

 

Áprily Lajos:A somfa-csonk

 

A somfát fenn a bükkcserjés alatt

télen kivágták,csak a csonk maradt.

 

Aki fejszét fogott rá,bárki volt,

tavaszi aranyomtól megrabolt.

 

A nap szeme keletről odalát,

keresi a sárgavirágú fát.

 

Nagy messzeségből egy madár suhan,

s nézi:tavalyi fája merre van?

 

Néhány kört ír a puszta csonk körül,

s a hangja sír,mikor továbbrepül.............

 

Az a kegyetlen téli fejsze ölt:

Egy aranyfolttal szegényebb a föld.

Oldal: TERMÉSZET,KÖLTÉSZET,EMBER ÉS GYERMEK
KATÓ MARIANNA HONLAPJA - © 2008 - 2024 - macsi.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat