Álmodó

Az álmodó nincs itt,

Az álmodó lebeg.

Angyal táncot lejt?

Vagy zokogva remeg?

Kezében a világ

Rejtély és csodák

Melyet ember nem sejt

Bármily tudós remek

Nem értheti ember

Eme érzéseket

Csak találgat tétova

Honnan ez a csoda?

De Isten úgy akarta

Ember ezt ne tudja

Nem lenne abból semmi jó

Ha felébredne az álmodó.

Kató Marianna  2011                                        

Elmegyek

Elmegyek messze

Ki tudja merre

Talán egy hegyre

Tán a tengerre

De biztos,hogy elmegyek

Maradni nem tudok

S egy utolsó levelet

Nektek itt hagyok

Megírom én majd

Mi volt fájdalmam

Nem láttok már többé

Ne sírjatok utánam

Ne keressetek

El ne keseredjetek

Ha azt mondjátok félek

Gondoljátok meg mit beszéltek

Mert én tovább élek

1990                    

Embermentesen

Valaha más volt minden

Az állatok akkor még nem féltek

Nem menekültek földön és vízben

Félelem nélkül éltek.

Sokan voltak sasok

Büszkék és nagyok

Nem szólt még a puska zaja

Szállhatott a sasok raja!

Elefántok sokasága

Büszke hímnek szép családja

Nem szólt még a puska zaja

Ragyoghatott az agyara!

Csíkos tigris népek

Bundájukban szépek!

Nem szólt még a puska zaja

Boldogan élt macskák hada!

Kihalóban a sok szépség

Mert itt van már az ember népség

Sokan vagyunk,szaporodunk

Mindig van valami bajunk!

És egy szép napon

Észrevétlen tűnnek el állataink

Bánt nagyon..

Érzem már a Föld fájdalmait…

Kató Marianna 2011     

Keresem az utam

Amikor szárnyalok

Nem is én vagyok,

Nem is itt vagyok,

Nem is akarok..

Szállok a széllel

Az őszi falevéllel

A vadludakkal némán,

Kék felhők szárnyán

Árván,

De mint büszke sas

A varjak közt elveszve

Keresem az utat,

Keresem fejvesztve..

Kató Marianna 2011  

Igazságtalanság

Az éjjel angyalokat láttam,

Az éjjel csillagok közt jártam.

Nem emberi világban,

Angyalszárnyon szálltam.

Ráültem a Holdra,

Onnan néztem rátok,

És én akkor láttam,

A szomorú világot.

Sok éhező embert,

Árva gyermekeket,

Édesanya hullatta,

Keserű könnyeket.

Betegséget,nyomorúságot,

Szegénységet,gazdagságot,

Hatalmas igazságtalanságot…

Itt akartam maradni,

Csak ülni itt a Holdon,

De fel kellett ébredni,

Köztetek e Bolygón..

Ember vagyok én is,

Élni is szeretek,

Másra vágyom mégis,

Hol van a szeretet?

Miért oszlunk ketté,

Gazdagok-szegények,

Egymást nyomorba döntötték,

Az ember népek…

Kató Marianna 2011    

Ha jő a halál

Ha beköszönt a dermesztő tél,

És már hideg szél csapja arcunk,

Hóval borítja a Földet,

Hajnali fagy csillan,

Indulni kell…

Ne félj mert oly hideg,

Most még sötét de majd lesz fény,

Remeg a kéz,dobban a szív,

Lassan haladunk a hóban,

Az ismeretlen felé..

Mire ránk talál a December,

Elfáradunk már,

Gyönge szívünk alig ver,

Hajunk kihullt,bőrünk ráncos,

Ülünk csendben s kérdezzük:

-Mikor,mikor jön már

A kegyes Halál?

Kató Marianna 2011.10.27.    

Szerelem

Találtam valamit.

Nem tudom elmondani..

Valamit.

Már itt van érzem,

A szívemben,

Beköltözött oda.

Már-már olyan volt e szív,

Mint kiszáradt fa odva,

De most találtam egy hajtást,

Egy zsenge zöldet,

Gyönyörű szépet.

Felfutott e fára,

Be a fa odvába,

Belefurakodott mélyen,

Nagyon erősen.

Most itt tombol bennem,

Mélyen itt bent,

Szétszakítja szívem,

De ez a valami kell Nekem!

Mert minden dobbanásában,

Te vagy!

Kató Marianna 2011     

Darabka kenyér

Kisgyerek ül a kályha mellett,

Kezét anyja felé nyújtja.

Csend van.

Csak a macska dorombolása hallik,

Az anya letör egy darabka kenyeret,

A gyermek kezébe adja,

De nem néz rá,

Mert szeme könnyes,

csak némán tenyerébe rakja..

Ő is éhes nagyon..

De ma nem fogyhat el a kenyér,

Mert a gyermek holnap is kér.

Kató Marianna 2011.10.29.

A Szegény Vándor

 

Most sötét van,

Fázom nagyon,

Itt cipelem

Minden nyomorúságomat

A hátamon..

Kiszáradt fák az erdőben,

Csak a varjak károgását hallom

Hideg van.

Kabátom hiába húzom össze magamon,

Fázom,fázom nagyon..

Megyek mert vándor vagyok

Nekem nincs házam

Őszi eső arcomba vág

De menni kell

Menni tovább..

A faluba,benézek egy ablakon

Csak óvatosan lopva,

Kandallóban tűz lobog

Éppen készítik a vacsorát

A gazdagok..

Megyek tovább

Nem maradok

Bőrig áztam,éhes vagyok..

Leülök egy vén fa alá

Az erdő szélen

A nevemet belevésem

Mert érzem

Reggelre meghalok

De had tudják,

Hogy voltam valaha

Még ha nem is hiányzok

De én is egy ember vagyok

Kinek ragyogtak a Csillagok..

 

 

Kató Marianna 2011.10.29.

 

Segíts Ember!

 

Ember!

Hozzád szólok most

Nem hangosan

Csak szépen,csendben.

Jól figyelj!

 

Nézd!

Mit teszünk a Földdel?

Írtunk amit tudunk…

Majd elvesszük kincseit

akkor is ha nem kell,

kizsákmányolunk.

 

 

Az állatokon miért kísérleteztek?

Ó Istenem!Mit vétettek?

Az Ártatlanok s védtelenek

Ők nagyon szeretnek..

Ember!

Védd Őket inkább meg!

 

Érzed hát

A sok szennyet

Amit minden nap beszívunk

A rózsaszínű tüdő már sötétlik lassan

Betegségek hada jár

S a gyermek szenved!

 

Szállj ki az autódból,

Ne szennyezz hiába.

Nem kapok levegőt!

Kiáltom világba..

Jön a kipufogódból a méreg

Ó Ember!Kérlek!

 

Ne tedd tönkre

Az egyetlen Zöldet

Nincs már innen hova menni

Majd unokád fog szenvedni..

Segíts hát a Földnek!

 

2011.10 30.  Kató Marianna

     

Csillag

 

Este meglestem egy Csillagot

Oly fényesen ragyogott

Csak úgy magányosan

Tündökölt némán

Rabul ejtette szívemet

Szépsége magával ragadt

Egy titokzatos gyémánt.

Társai közt legszebb,

Vakító varázslat

Lelkemet gyógyító

Megfejthetetlen csoda

Ember még nem jutott fel

E csillaghoz soha!

 

Kató Marianna 2011.10.30.

Pillangó

 

 Ha majd egyszer meghalok

Pillangóvá változok

Színes gyönyörűséggé.

Bársonyos szárnyaimmal

Ha szép virágra rászállok

Ne bántsatok!

Bíbort szórok kezetekre

Símogatom kedvesen

Rózsaillatot hintek

Szép testemről selymesen.

 

Csúnya hernyóból

Gyönyörű pillangó

Mint bűnös Emberből

Ártatlanná váló..

Könnyű nyári szellővel

Gyorsan tovaszálló

Szívedet megáldó

Szeretetre vágyó.

 

Kató Marianna 2011

Őszi erdő

 

Ez a nyár is tovább állt

Elszálltak a költözők            

Színes kavalkádban

Susognak az erdők

 

Arany hull a földre

Vörössel árnyalva

Csillogó fagy járja át

Hajnali aranyát

 

Néma most e táj

Elrejtőztek az állatok  

Csupasz fák közt varjú száll

Van e dió nálatok?

 

 Kató Marianna 2011

Mindenszentek

A temetőt a sötétség már ellepte

Krizantém illat terjeng

Csak a gyertyák pislognak

Mint elhunyt szeretteink szemei

Néznek ránk a sötétségben..

Most könnyezem.

Mert föld takarja már Őket.

Hol vagytok?

Kérdezem…

S ahogyan kinyújtom két kezem

Érzem már érzem

Símogatnak  selymesen

Ne sírj.

Csak gyújtsd meg a gyertyát,

S mondj el egy imát,

Egy kicsit ülj le a sírra,

Tested szellemünk járja át.

Arcodra csókot lehelünk,

Jó,hogy itt vagy ma velünk,

Jó,hogy itt vagy ma velünk..

Kató Marianna 2011.11.01.

Oldal: Verseim
KATÓ MARIANNA HONLAPJA - © 2008 - 2024 - macsi.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat