Az állatok ösztönösen jól, megkülönböztetett figyelemmel bánnak a gyermekekkel. Érzékenyen reagálnak mozdulataikra, hanghordozásukra, de még a bőrük illatának változására is. Ez a kapcsolat sok esetben többet jelent puszta barátságnál. Tudományosan bizonyított tény, hogy a lovak, a kutyák, a bárányok, a macskák és a kacsák segítik a gyermekek testi-lelki fejlődését, ezért az állatokkal való gyógyító terápiát mind szélesebb körben alkalmazzák a világon.
Az állatterápia története a hatvanas években kezdődött. Boris M. Levinson amerikai pszichológus egy viselkedési zavarokkal küszködő kisfiút kezelt. Hónapokig nem tudta őt szóra bírni, mígnem egyszer a rendelésre kénytelen volt bevinni a kutyáját. A kutya hatására a gyermek feloldódott, beszélni kezdett az állathoz és annak gazdájához.
Levinson a következő vizsgálatokra - a szabályok tiltása ellenére - már szándékosan vitte el kutyáját, s a fiú állapota rohamosan javulni kezdett. Nemsokára már speciálisan képzett kutyákat vontak be a pszichoterápiába. A módszer elsősorban Angliában és az Amerikai Egyesült Államokban terjedt el, de Svájcban, Németországban és Hollandiában is kezelnek állatterápiával gyerekeket és időseket intézményes keretek között.
Bundás doktorok
Az állatok sok olyan esetben is képesek segíteni a gyerekeknek, amelyekben a felnőttek már tehetetlenek. Miért? Az állatok érzékenyek, és ösztönösen megérzik, milyen helyzetben hogyan kell viselkedniük. A gyerekeknél a testbeszéd még nagyon kifejező, és minél kisebb a gyermek, ez annál inkább így van. Amennyiben a gyermek az állattal való találkozás során jól érzi magát, biztosak lehetünk benne, hogy szavak nélkül is megértik egymást.
A gyermekek finom antennákkal érzékelik, hogy mire van szükségük az állatoknak, ami remek alapja lehet a terápiának. S vajon mindig helyesen értik a gyerekek az állatok beszédét? Általában igen. Természetesen adódhatnak félreértések. A kutyák például – legyenek bármily barátságosak is – nem szeretik, ha evés közben zavarják őket. Ha erre a gyerek nem figyel, előfordulhat, hogy a kutya utánakap.
Jó barát a ló
Amikor az istállóajtót kinyitják, és Pontocska kíváncsian kinyújtja a fejét, a gyerekek úgy érzik, mintha meseországba csöppentek volna. Pontocska kis foltos póni, nagyon hasonlít egy mesefigurához. A lovacska egyike azon állatoknak, amelyek segítségével a gyógypedagógus a gyermekeket egy németországi terápiás központban kezeli.
A gyermekek deviáns magatartással, fejlődési zavarokkal, mozgászavarral kerülnek az ilyen és ehhez hasonló (nálunk is működő) gyógyközpontokba, ahol válogatott szakemberek foglalkoznak velük – állatok segítségével. A hippoterápia, azaz a lovakkal történő kezelés a legrégebbi módszer, amely meggyorsítja a gyógyulást.
A müncheni gyermek- és anyavédelmi egyesület szakemberei testileg-lelkileg sérült, beteg és deviáns gyermekekkel foglalkoznak. A gyerekek többnyire zilált családokból jönnek. A legtöbb esetben olyan külső tényezők okozzák lelki problémáikat, mint válás, erőszak, alkoholista szülők, megrontás vagy haláleset.
A kicsik szakember segítsége nélkül képtelenek feldolgozni érzelmi sérüléseiket. Legtöbben rendkívül visszahúzódók, félénkek, nemritkán antiszociálisak Érdekes, hogy könnyebben magukhoz engedik az állatokat, mint az embereket. Mintha a négylábú terapeuták ismernének egy titkos utat a gyermekek lelkéhez. Az állatok ösztönösen érzik, mikor kell közelebb menni hozzájuk, és mikor van szükség nagyobb távolságra.
Ebterápia
Azt már régóta tudjuk, hogy a kutya az ember leghűségesebb barátja. Emellett okos, és kiválóan tanítható arra is, hogy támaszt nyújtson a vakoknak, megtalálja a lavina áldozatait, vagy kiszabadítsa a földrengés túlélőit.
Segítségével szóra bírható a trauma miatt némaságba temetkezett gyermek, oldható a depresszió és csökkenthető az egyedülállók magányérzete. A kutyát terápiás foglalkozásokon megfigyelték, milyen kedvező hatással van az ember szociális és érzelmi fejlődésére.
A kutyák például a szívbeteg emberek számára a legmegnyugtatóbb társaságot jelentik, nyugalmasabbat, mint saját embertársaik - mutatta ki egy tanulmány. A velük való együttlét során csökken a betegekben a szorongás, és a vérükben lévő stresszhormonok szintje.A kutyák nagy vigaszt jelentenek a betegek számára. Boldogabbá, nyugodtabbá teszik a betegeket, akik ráadásul úgy is érzik magukat, mint akiket nagyon szeretnek. Ez különösen akkor hasznos érzés, amikor az ember fél és nem érzi jól magát.
Bármilyen kutyusból lehet terapeuta, legyen az fajtatiszta, díjnyertes, vagy éppenséggel keverék. Ismerniük kell az alapvető parancsszavakat, és – ellentétben a „hétköznapi” kutyákkal – nyugodtnak kell maradniuk a sok járókeretes és tolókocsis ember közelében is.
Sőt, a terápiás állatnak nem is kell feltétlenül kutyának lennie. Erre élő példa Quai és Pó, a két vietnami csüngőhasú malac, akik gazdájuk, Maryanne Windish jóvoltából az amerikai Doylestown kórház betegeinek hoznak fényt az életébe, adják vissza életkedvét.
A delfinekben van valami varázslatos
Ha a delfin segítette terápiáról beszélünk, először is figyelembe kell vennünk a víz jelentőségét. Azért jelentős hatású terápiás közeg, hiszen az emberi élet egy "vizes" közegben kezdődik, egy védett lebegésben.
Természetes életörömükkel, játékosságukkal és kedvességükkel a delfinek intenzív szeretetvágyat és természethez való kötődést ébresztenek bennünk. Ezeket az érzelmeket a szakemberek a terápia során beépítik a gyakorlatokba, ezáltal is gyorsítva a fejlődést.
A terápia lényege, mint az élet lényege; boldogságot, odafigyelést adni és kapni
A tanulást célzó terápiában a gyerek egy személyes terapeuta segítségével csatlakozik a tréninghez, melyet egy lebegő "mólón" tartanak a tengeren. A tréning struktúráját, csakúgy, mint a gyermek személyes programját, az egyéni szükségleteinek megfelelően állítják össze. Ebben a keretben a gyermek megtanulja, hogy bizonyos aktivitásokat hajtson végre a delfinekkel, melyek koncentrációt, gondolkodást, figyelmet, koordinációt és tervezést igényelnek, pl. eteti őket, a delfinek által ismert jeleket ad nekik. A találkozás célját így élményszerű és kellemes módon érik el, mely szituációban érzelmileg feltöltődik.
A kapcsolat delfin és gyerek között a delfinek szabad akaratán múlik, akik nagyon természetes terapeuták. Az ő eredendő barátságosságuk az ember felé, az orruk, bőrük tapintásának kellemes érzete, a hangok skálája, amit kiadnak, és az örökös mosoly az "arcukon", mind izgalmassá és motiválóvá teszik ezeket a találkozásokat a gyermek számára.
A doromboló macskák
Kevesen tudják, hogy a dorombolás eredetileg a szoptató anyamacska és kölykei közötti kommunikációt szolgálja, bár a tudósoknak máig nem sikerült kideríteniük, hogy tulajdonképpen hogyan dorombol a macska.
A dorombolás a hízelgés, az öröm kifejezése mellett nyugtató célzatú is. Még a beteg vagy sebesült macskák is dorombolnak, mert érzik gazdájuk szorongását, és nyugtatni akarják a szeretett embert.
Több tudós szerint a dorombolásnak (ön)gyógyító hatása is lehet
Műszeres vizsgálatok is igazolták, hogy ha az ember ölében doromboló macskát tart, mintegy 20%-kal csökken a vérnyomása. Akik együtt élnek házi kedvenceikkel, azoknak tartósan alacsonyabb a koleszterinszintjük, a vérnyomásuk, valamint a stressz-szintjük. A macskadorombolás alacsony frekvenciás rezgései – kísérletekkel igazolhatóan – meggyorsítják még a csonttörések utáni gyógyulást is.
Az idős korúak, akik állatokat gondoznak, érzik, hogy az állatnak szüksége van rájuk, emiatt jobban törődnek magukkal, saját egészségükkel is. Az állatokat simogatva endorfinok, vagyis boldogsághormonok szabadulnak fel, erősödik az immunrendszer, könnyebben megy az ellazulás, oldódik a magány és a szomorúság-érzés, csökken a fájdalomérzet.
Sokak számára az állatok valóban igazi, sőt egyetlen társuk, akik gondoskodásért cserébe ragaszkodásukkal és feltétel nélküli szeretetükkel ajándékozzák meg gazdáikat.